Ráckeve-Tass

Miért ajánlom ezt a túrát?

Azt gondolom sokan kedvelni fogják ezt a túrát, mert nagyon sokoldalú. Az élménybeszámolóban részletesen is kifejtem, most egyelőre lenyen annyi elég, hogy biztosan mindenki megtalálja majd a neki tetsző részt.

Étkezés
Ráckeve bővelkedik éttermekben, cukrászdákban és fagyizókban. Gyakorlatilag mindent megtalálunk itt, amire csak szükségünk lehet.
A Tassi Halászcsárda nagyon jóhírű, érdemes kipróbálni egy ebéd erejéig 🙂 (Tass, Szentgyörgypuszta 3, 6098)
Tasstól visszafelé több kisebb büfé, kocsma is van, ahol ihat egy jót a nap melegében kitikkadt kerékpáros. 🙂

Mire kell figyelned?
A Ráckevei részen hétvégén nagy a nyüzsgés, óvatosan kerékpározzunk. Én a járdán gyakorlatilag végig toltam, mert annyi a látnivaló, hogy arra az 5 méterre kár felülni 😀

Parkolás 
A Vadkacsa Szabadstrand-tól indulunk. Egyrészről itt általában van parkolóhely, másrészről lehet fürdeni is.

Élménybeszámoló

Ráckeve egy nagyon szép rendezett város, és rengeteg programlehetőséget kínál. Azon túl, hogy egy nagyszerű kerékpártúrát tehetünk innen indulva, rengeteg más sportot is kipróbálhatunk, ha úgy érezzük, van még bennünk kalandvágy. Lehet itt SUP-ot, kajakot, és motorcsónakot is bérelni. Vannak szervezett túrák is, amikor "elveszünk" a nádasban, titkos átjárókon haladunk át, amiket csak a helyiek ismernek, közben pedig élvezhetjük a Duna minden szépségét. Nagyon jó éttermeket és fagyizókat is találunk, nem is beszélve a szombati piacról. Nem is sorolom tovább, elég annyit megjegyezni, hogy mindenképpen keressetek rá a neten, ha már itt jártok.

A Vadkacsa Szabadstrandtól indulunk és először Budapest irányába haladunk egy kicsi, de annál szebb park mellett elhaladva. A túrát szándékosan úgy terveztem, hogy a ráckevei hídon is áthaladjon, mert csodás kilátás nyílik róla.
Ezután érkezünk meg a belvárosi részhez, ahol egy alig pár km-es kis kört teszünk. Egy szerviz mellett is el fogunk haladni, tehát itt még lehetőség lesz alakítani valamit a felszerelésünkön. Híres régi épületeket fogunk látni és érintünk pár üzletet, fagyizót is. Innen rátérünk a Duna-parti sétányra, ami szombaton a piac helyszíne. Én magam nem kedvelem a piacokat, de itt a Duna közelsége miatt, a hatalmas fák árnyékában, és a régi épületek által körülölelve mégis szívesen ténferegtem egy kicsit.

Ráckevét elhagyva hamarosan megpillantjuk a gátat, mely az útitársunk lesz jó néhány kilométeren keresztül. Amikor erre jártam éppen készült a kerékpárút, ezért inkább a töltés tövében húzódó, kifejezetten alacsony forgalmú mellékúton haladtam. Ha valaki járt erre mostanában, akkor kérem kommentelje be alul, hogy milyen lett a bringaút. (hála és köszönet érte 🙂 Az útnak ez a része nem annyira izgalmas, de azért mindenképpen van itt is látnivaló, ha az embernek van hozzá szeme. A városias táj fokozatosan kopik ki mellőlünk és átveszi a helyét az ártéri növényzet és a fák. Én kifejezetten élveztem ezt a lassú átalakulást. Taasra érve már nemcsak a várost hagytam magam mögött, hanem a munkával kapcsolatos feladatokat, kihívásokat is.

A zsilip mindenki számára érdekes, nem kell technikai szakinak lenni hozzá. A víz felett egy vasrácsos hídon megyünk át, ami elég fura érzés. Jó-jó, persze, hogy nem szakad le, de azért mégis szaporáztam egy kicsit a lépteim, mert hogy azért itt illik tolni a bringát. 🙂
A visszafelé utat nagyon kedveltem. Nyaralóház hosszú sora mellett haladtam és bepillantást nyertem az itt élők és pihenők életébe. Az egyik udvarra bepillantva két öreget láttam, amint egy megkopott nagy sakktábla felett gondolkoztak. Mellettük egy hánccsal beszőtt üvegkorsó és két félig teli pohár. Később egy stégen nagy pocakú férfi szundikált a hevenyészett ágyon. Magamban már elképzeltem, hogy jó házi pörköltet ebédelhetett, vagy egy finom töltöttkáposztát, és most kicsit jobban eltelve a kelleténél kipiheni az étkezés fáradalmait. Az egyik helyi büfében két egy középkorú hölgy elegyedett szóba mindenkivel, aki csak betért egy italra. A költői vénával rendelkezők komoly karakter gyüjteményt szerezhetnek itt műveikhez 😀
Kedves emlékekkl a szívemben érkeztem vissza a parkolóhoz és elhatároztam, hogy tavasszal újra visszatérek.

Ez a túra igazán nyugis. Lesz idő mindenre, hiszen csak 45km a táv. Érdemes fürdőruhát is hozni, de egy plédet vagy polifoamot mindenképpen, hogy ledőlhessünk és élvezhessük a tájat és a kikapcsolódást.

Jó túrázást, szerezzen nektek is annyi szép emléket, mint nekem!