Télen Bringázni?

Előre szeretném tisztázni, hogy nem vagyok az a téli sport szerelmes. Sőt, kifejezetten fázni szoktam, amikor mások vidáman élvezik a tél minden örömét. Talán ezért is alakult úgy, hogy bár nagyon is szeretek kerékpározni, az ősz beálltával eddig mindig leparkoltam a bringát, és boldog téli álmot kívántam neki.
Na de az embert érik ugye mindenféle hatások. Nálam a változás egy öreg néni képében jött el. Na nem valami boszorkányos sztorit fogok elővarázsolni, hanem egy igazi, rendes, öreg nénikéről beszélek. A különleges mindössze az volt benne, hogy a havas út szélén egy nejlonharisnyába és térdszoknyában tekert a helyi piac felé, a fején egy minimum ultralight vékonyságú selyemkendővel.

Na ekkor jött el a pillanat, amikor elszégyeltem magam. Nekem van softsell kabátom, jó párolgási indexel rendelkező alsó és felsőruházatom, hogy a többiről ne is beszéljek. Erre bealáz a nénike, hogy Ő keményen nyomja a pedált, én meg az ablakból nézem? 😊 Így történt, hogy először csak két réteg nadrágban és síkabátban, majd profi bringásruházatban kezdtem el tekerni. Akkora hős azért nem vagyok, mert 0 fok alatt azért most is megelégelem, és megnyugtatom a lelkiismeretemet, hogy azért nem szabad kockáztatni egy tüdőgyulladást. Rövid idő alatt elég sok tapasztalatra tettem szert, melyeket ezúton osztok meg mindazokkal, akik még nem léptek a téli kerékpározás rideg mezejére.

Az első gondolatom egy fizikai törvényszerűségen alapul. Egy tárgy átveszi a környezete hőmérsékletét. Ebből adódóan a kulacsban lévő folyadék fél óra múlva pont olyan hideg lesz, mint a levegő. Az én esetemben ez olyan 2-3 fokot jelentett. A hűtőnk egy kicsit melegebbre van állítva 😊 Döbbenetes felismerés volt rögtön az első alkalommal, amikor inni szerettem volna, de inkább úgy tűnt, hogy egy jégcsapot gyömöszölnek le erővel a torkomon. Otthon aztán először vészmegoldásként rátekertem egy darab polifoamot a kulacsra és rágumiztam, aztán jött egy réteg alufólia. Ezt már széles, átlátszó ragasztószalaggal tekertem be. Ez abszolút tökéletesen bevált, csak mikor emberek társaságában vettem elő, mindig beugrottak az amcsi filmek, meg a papírzacskóból iszogató hajléktalan alkoholisták. Szóval a végén vettem egy csilivili inox termoszt az egyik nagyáruházban kétezerért. Igaz csak 4 decis, de télen nem is iszom annyit. Fel is töltöttem forróvízzel és kiraktam a teraszra, hogy lássam mit tud ennyiért. Két óra múlva még mindig ihatatlanul forró volt, így ezt a feladatot sikeresen letudtam.

Az aláöltöző. Na ez minden pénzt megér. Az a tény, hogy nem izzadom csatakosra magam, és utána nem fagyok meg 3 másodperc múlva amikor megállok egy kicsit, önmagában is elég érv. Itt sem szálltam el nagyon, sima Decathlonos 3-4e Ft-os pólókat használok. Persze ha erre rávesz az ember egy zacskó légáteresztő képességével rendelkező pulóvert és kabátot, akkor az nem fog működni. Érdemes tehát erre is figyelni. Szóval ahogy a pelenka reklám mondja: „Tiszta, száraz érzés!” 😊

A végtagok. Nyugodtan dobáljatok meg, de nekem kell a dupla kesztyű. Ami közvetlenül a kezemen van az egy vékonyabb, szélálló, kicsit neoprem jellegű anyag. Rajta pedig egy vastagabb bringás kesztyű. Így nem fáznak az ujjvégek sem. Arra már rájöttem, hogy nem szabad, hogy az ujjaim végei érintsék a kesztyű végét, mert pont az a légréteg tűnik így el, ami jól szigetelne.
Arra viszont nem számítottam, hogy a lábujjaim is lefagynak, mert az tényleg nem szokott fázni. Ezt egy jó vastag bringás kamáslival oldottam meg.

Imigyen becsomagolva már egész kellemes lett volna az űrséta a szabadban, de a téli bringás nadrág sem volt kellően meleg számomra. A térdeim és a derekam is határozottan hideg lett. Elvileg ugyan nem veszünk fel alsónadrágot a bringás nadrág alá, de rá kellett jönnöm, hogy DE, mégis felveszünk, sőt, magamra gyömöszöltem egy rövid fitnesz nadrágot is.

A térd probléma viszont nem oldódott meg, így ismét a Decathlonban kötöttem ki, hogy leküzdjem azt, amit a kislányom csak úgy fogalmaz meg, hogy „Cidrihideg van Apci!” 😊 Sikeresen megvásároltam egy olyan nadrágot, aminek az aljából és a tetejéből is levágták az 1/3-át. Talán térdmelegítőnek hívják, de amikor otthon felpróbáltam, a család úgy nézett rám, mint aki erősen közeledett volna egy másik nemhez. Mondtam nekik, hogy engem aztán nem érdekel, hogy néz ki, csak meleg legyen. Erre tovább röhögtek, és csak akkor hagyták abba, mikor kilátásba helyeztem egy hosszabb családi túrát a számukra.

                Mostanra tehát már eléggé fel vagyok készülve, és amint kisüt a nap, és megjön a 3-4 fok, már indulok is. Egyszóval mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy hajítsa félre a berögződéseit, és tegyen egy próbát, mert tényleg szuper a téli bringázás is, ha nem fázunk. Utolsó tippnek még megjegyezném, hogy minimum 2x annyi zsebkendőt vigyünk, mint amennyit indokoltnak érzünk 😊

Jó tekerést, és írjátok meg kommentben, hogy ti miben tekertek és milye tanulságos történeteitek vannak.

Rózsahegyi László