Szilvásvárad – Bükk-fennsík – Lilafüred

Miért ajánlom ezt a túrát?

Emlékszem, amikor először jártam itt, órákig csak erről meséltem otthon. Az út szinte végig aszfaltozott erdészeti úton halad, ahol csak az erdészet járműveivel találkozunk. Ez 3 óránként egy terepjárót jelent. Kevesen vannak, mivel ide nem lehet tömegközlekedéssel eljutni. Szilvásváradon természetesen pont az ellenkezője igaz, az tele lesz tömve, de mi max. 1 km-t teszünk meg itt és elfordulunk a kilátó felé vezető kanyargós emelkedőre, ami már erősen megszűri a kirándulókat 🙂 Tehát innentől fogva zavartalanul élvezhetjük a természeti szépségeket.

Étkezés
Ezt jól tervezzétek meg, mert a bükk fennsíkon nincsenek büfék vagy közkutak. Egyedül Jávorkúton, illetve Szilvásváradon és Lillafüreden van lehetőség pótolni az elveszett folyadékot és kalóriákat.

Mire kell figyelned?
Szilvásváradon valószínűleg tömeg lesz, tehát itt csak nagyon óvatosan érdemes haladni. Az első mászás a nyári melegben legalább fél liter vizet fog fogyasztani. Visszafelé pedig már nem megyünk el Jávorkút felé, tehát nem lesz lehetőség a vizet pótolni. Én minimum 1l folyadékot javaslok, hogy legyen nálatok. Ha telefonos GPS-t szeretnél használni, akkor a térképet még otthon, vagy Szilvásváradon töltsed le, mert utána sehol nem lesz Internet. Több turistát is láttam, akik emiatt bolyongtak céltalanul. Remélem azóta hazaértek :D. Vannak ugyan jelzőtáblák, de sok helyen nem egyértelmű a jelzés, vagy pl. Háromkő felé nem is jelzi semmi, hogy hol kell elfordulni.

Parkolás 

Szilvásváradon a nagy parkolóban olyan 1500Ft környékén parkolhatunk egész nap, így ezt javasolnám. Ha fel szeretnénk menni az Olaszkapuhoz, akkor drágább a jegy, de nem sokkal. Ha onnan indulunk, akkor vagy 15km-t és 400m szintmászást meg lehet spórolni. Amikor visszaérünk, akkor pedig még mindig le lehet gurulni Szilvásra, ebédelni egy jót, és visszamászni a kocsiig. 🙂 A képen tehát a "P" betűvel jelzett Erdészeti parkolóról írtam. A mások képen, pedig az látható, hogy hol kell lefordulni a főútról.

Élménybeszámoló

Szilvásvárad és a Szalajka-völgy nem véletlenül lett az ország egyik legkedveltebb turista célpontja. A völgy valóban lélegzetelállító a védett őserdővel, a kristálytiszta vizű patakkal és vízeséssel. A kisvasút rajongók pedig biztosan ki fogják itt próbálni, hogy milyen felutazni a felső állomáshoz és utána a völgyön keresztül visszasétálni. Nekünk kerékpárosoknak talán még izgalmasabb, hiszen két érdekes látnivaló között csak pillanatok telnek el. Sok helyen inkább érdemes is leszállni. Több dolog is van, amit feltétlenül érdemes kipróbálni. Az egyik a helyi pisztráng. Nem vagyok nagy halrajongó de ez tényleg nagyon finom.

A túra Szilvásváradról indul, és ide is tér vissza, így a völgy megtekintése és egy jó ebéd tökéletes lezárása lehet a kerékpártúrának. De lássuk végre a túrát!

A Szilvásváradi parkolótól indulva először áthaladunk a kisvonat vágányain, majd jobbra fordulva elindulunk a völgy felé. Utunkat a patak kíséri, de alig pár száz méter után áthaladunk egy aprócska hídon és már látjuk is az útjelző táblákat, hogy forduljunk balra, ha a kilátóhoz vagy az Olaszkapu felé szeretnénk folytatni az utunkat. Remélem mindenki rendesen bereggelizett, mert itt egy szép hosszú mászás fog következni. A Bükk-fennsíkra vezető út 7km hosszú és kb. 450m szintkülönbséget jelent. Ahogy feljebb már írtam, itt lehet egy kicsit csalni, mert autóval is fel lehet jönni egészen eddig a pontig. Így a teljes túra lényegesen rövidebb és könnyebb. A mászás után egy parkolóhoz érkezünk, ahol tovább haladva láthatjuk a fotók között is szereplő emléktáblát. 

A csoda pedig itt kezdődik! Hamarosan találkozunk az első víznyelővel, amit azt hiszem inkább "töbör"-ként kell említeni. Ez egy nagyon jellegzetes mélyedés a Bükk-fennsíkon. Méretét tekintve elérheti a több tíz métert is. A különlegessége, hogy az alján megül a hideg, és bizony még egy melegebb nap után is könnyen nulla fok közeli hómérséklet alakulhat ki hajnalra. (Akit bővebben érdekelne) Aztán jönnek a rétek, amelyeken jó megpihentetni a szemet. Az utunk itt már finom lejtővel vezet, és pár kisebb emelkedőtől eltekintve egészen Lillafüredig fogunk gurulni. Előtte azonban még jön a Zsidó-rét. Próbáltam kideríteni, hogy honnan kapta a nevét, de nem sikerült semmit sem találni róla. Ha esetleg valaki tudná kommentelje be legyen szíves 😉 A rét különlegessége, hogy a felszínét helyenként a mészkősziklák uralják és ha jó időszakban megyünk, akkor virágtengerben úszik az egész. A rét védett, tehát bringával csak a kijelölt úton lehet bemenni.

Aki veszi a fáradtságot, az a Zsidó-rét után a Keskeny-réten halad át, majd balra fordulva eljuthat a Három kőhöz. Elképesztően szép a kilátás innen. Arra számítani kell, hogy az utolsó kb.300 métert tolni kell, mert nagyon köves az ösvény!

A túra nem a réten át vezet, így, ha alaposan megnéztük, akkor irány vissza az aszfaltozott útra, és mehetünk tovább. A következő nagy elágazásnál lesz egy kisebb épület. Itt kell elfordulni a Nagy-mező felé balra. Ezt elég könnyű elrontani, tehát figyeljetek rá, vagy használjátok a GPS térképet, hogy ne kavarodjatok el. A Nagy-mező nekem a kedvencem. Teljesen valószerűtlen fenn a hegytetőn egy ekkora nyílt terület. Kicsit csalódott voltam amikor megtudtam, hogy mesterséges, de azért továbbra is szívesen megnézem, ha erre járok. A rét után újabb elágazás. Mi egyszerűen tovább haladunk, de lehetőség lenne innen eljutni a Bánkútra is. Az első túráim alkalmával onnan indultam, de sajnos az oda felvezető út autóval eléggé kalandos, vagy inkább mesés, mert hol volt, hol nem volt aszfalt. Cserébe viszont akkora gödrök voltak, hogy máris előre vetítették a töbrös felszín formavilágát. Szóval lehet azért közlekedni, de csak egész óvatosan, vagy egy terepjáróval 🙂

Az elágazás után már csak 2-3 km, és elérünk egy pihenőig. Itt válik szét az út. Ha jobbra fordulunk, akkor a Lusta-völgybe jutunk. Itt fogunk majd visszafelé jönni. Balra pedig Jávorkút felé indulhatunk. 

Jávorkúton kipihenhetjük magunkat. Van forrás, és pár vendéglátóhely is. Lillafüred felől idáig lehet feljönni autóval, tehát itt már számítsunk rá, hogy jöhetnek autók, és lehetnek nagyobb turista csoportok is az úton. Ha mindennel megvagyunk, akkor jöhet egy hatalmas gurulás majdnem végig Lillafüredig. Az út gyönyörű erdős részen halad, nehéz megállni, hogy ne álljunk meg fotózni. Onnan fogjuk tudni, hogy már csak 3km-re vagyunk Lillafüredtől, hogy áthaladunk egy másik kisvasút vágányain is, majd jobbra fordulva ráhajtunk a főútra. Jobb kéz felé fogjuk majd látni a Hámori tavat, amit feltétlenül érdemes jobban is megnézni. Lillafüreden aztán a vízesés és a kastély körüli kert vár minket. Ezek kerékpárral is jól megközelíthetőek. Természetesen itt már várják a turistákat, és rengeteg étterem és büfé lesz. Szükség is van rá mert visszafelé egy másik úton fogunk menni. Ennek az aszfaltja sokkal gyengébb minőségű, de cserébe meredekebb 🙂 Amikor először jártam itt rá kellett, hogy jöjjek, hogy a Lusta-völgy elnevezés arra a sebességre utalt, amit itt el lehet érni felfelé menet 😀 Cserébe gyönyörű lesz. A völgyhöz vezető utat egy kicsit jobban is elmagyarázom, mert nekem nehéz volt megtalálni, tekintve, hogy tábla nem jelezte, hogy hol kell lehajtani a főútról. Tehát Lillafüredet a fűúton hagyjuk el, sajnos nem ismerek alternatívát, így az autók mellett kell elmenni egészen addig a pontig, amikor az út szinte 360 fokban fordul vissza. Ez 4km-re van a Hámori tótól mérve. 

A Lusta-völgyön keresztül fogtok visszajutni a már ismert elágazáshoz. Légyszíves ne utáljatok annyira, amikor felfelé szuszogtok az emelkedőn 😀

Hozzáfűznél valamit a túrához, hasznos tapasztalatod van? Írd meg alul a kommenteknél, előre is köszönjük!

Jó túrázást, remélem ti is kedvelni fogjátok ezt az utat.